Tovább sétálsz, de még mindig úgy érzed, lehetséges, hogy eltévedtél. Eltávolodsz a kikötőtől, miközben sétálsz. Az éjszakában, a telihold fénye világít. Aminek, majdhogynem olyan a színe, mint a kék tengernek a naplementében.
Egyszer csak, egy romos kapuhoz érsz. A kapu előtt, egy ókori római katonának, a lelke áll. Furcsamód, római páncélban, karddal és pajzzsal a kezében. Mivel, nem tudod mitévő legyél és merre indulj. Így, megkérdezed a lélektől, hogy ez a kapu hova vezet. Ekkor az őr azt feleli:
- Itt a birodalom véget ér. Ha ezen a kapun átlépsz. Olyan mintha, a pokolba lépnél be. Ha ezt megteszed, és amikor majd megérkezel, a kietlen pusztaságba. Nem, hogy tengeri, de más Istenek sem védelmeznek majd meg. Mivel ott, nem kísérnek el az utadon, amin jársz.