A Sólyom már jó ideje éles karmait a Titkos Város Története jelölőszőnyegébe mélyesztette. A Városban az arab Kereskedők sokáig némán álltak az érmékből épült torony IX. árnyékában. De a Várost és a kikötőket a Perzsa Lovasok folyamatosan támadták.
Az aranybarna uralkodói tanács megelégelte ezt, összeültek, s a kék és piros lobogó uralkodójával is megvitatták a helyzetet. Végül úgy döntöttek, a koronát nem csak kereskedelemre lehet használni és ellentámadásba lendültek.
A következő reggelen, a reggelizőasztalnál a pávák könnyes szemekkel muffint szolgáltak fel.
Az aranybarna herceg megkérdezte:
- Miért Muffin a reggeli?
Az egyik háremhölgy remegő hangon csak annyit felelt:
- Ez is csupán a kék és piros lobogós szövetségesünkkel való közös hagyomány elmélyítését szolgálja.
Nem mondta ki, hogy „maradj, ne menj a háborúba” hiszen tudta, nem illik kétségbe vonni az uralkodói férfi döntését. De belül nagyon is reménykedett, hogy a herceg érti a jelentését.
Azelőtt, mielőtt, a kereskedő uralkodók végleg megunták volna a szüntelen fenyegetést, a sakkfigurák még némán álltak a dobozban a Titkos Városban. Ám a sakkfigurák nem csupán díszek, hanem egy stratégiai harc kellékei.
A kérdés az, a Hipogriffnek lesz-e királya, miközben a Perzsa Lovas az arab és római gyűrűket gyűjti? A düh az emberek szívében egyre csak gyűlt. A kérdés egyre nagyobb visszhangot vert: De vajon áll-e majd a lovas elé egy új Perzsa Király, aki a Kába zöld fényében kimondja a végső szót?
Mert ekkor, ő fogja viselni a Kába fényének gyűrűjét.