Köztes történet
Egyes kutatók csoportja, elkezdte kutatni, a Titkos Várost. De most, nem is ez a lényeg.
Hanem, miközben kérdezősködtek, és érdeklődtek. Elmesélte, egy jósnőnek tűnő, idős nő. Hát azt ugyan nem tudja, hol található, a Titkos Város Története. De, tud egy helyet, ahol mindig különös dolgok történnek. Ha ott keresnek, biztos találnak is. Talán még, ezzel, a történettel kapcsolatban is. Furcsa, ám bár, számukra érdekes dolgokat. A kutatók, ezt is tették. Elmentek erre a furcsa helyre, és itt, egy ásatást nyitottak. Miközben keresgélnek, áskálódtak. Egyszer csak, találtak, egy nagyon furcsa csontvázat. Aminek, szemfogai, mint a farkasnak, hatalmasak voltak. De ez, nem egy farkas, hanem egy, ember volt valaha. A nyakába akasztva, és egy aranylánc, és rajta, egy medál. Amelynek, a foglalatában, egy ismeretlen eredetű, Hold alakú, kő volt. Csakhogy, ez úgy világított, mint maga a Hold.
– A pitypangba
Kiáltott fel, a kutató férfi. A régésznő, egyszer csak, megfogta azért, hogy felemelje a nyakláncot.
De ezután, egy nagyon különös dolog történt. Akkor, amikor, újra eljött a telihold. A karja elkezdett szőrösödni, és átalakult egy vérfarkassá. Egész éjszaka vonyított, mint a farkasok, és csak a háborún járt az esze. Átkozta magában azt, hogy miért nem tiszta a föld. Ennek ellenére, hajnalban, visszaalakult. Elmentek újra a jósnőhöz. A régésznő, elmesélte, hogy nagy a baj.
A jósnő azt mondta neki:
– Van egy alkimista, aki pap. Habár, ő, messze lakik. Viszont, biztosan tud segíteni.
Elmentek az alkimistához. Aki, hosszasan elbeszélgetett a történész nővel. Ezt követően. Adott neki egy fiolát. Amin, egy vérfarkas képe volt. Miután a kutatónő, ezt az elixírt, megitta. Többé, már nem alakult át.