Az egyik verőfényes nap

A sellők és az emberek világa, egyre közelebb kerültek egymáshoz. A tengereken egyre több hajó úszott.  A sellő hölgyek gyakorta arról álmodoztak. Egyszer majd, elhagyják a tenger mélyét, és felfedezik a szárazföld csodáit. Azonban, ez a kérdés nehéz volt. Mivel a víz alatti világban éltek a rokonaik és az ő állataik, akik nagyon szerették őket. Gyakran segítenek a bajba került és sebesült embereken.

Az egyik verőfényes nap, az átlátszóan tiszta tenger vízben, az öbölben. Ahol, a korallzátonyok között, mindenféle színpompás hal és tengeri csillag élt. A sellő kisasszony az ő kedvenc deflinével játszott, és közben próbálta tanítani.

• Jó lenne, ha egyszer eljönnél velem egy olyan helyre, ami még te sem ismersz.

Mondta neki. Közben a csillogó aranyhal akit varázslatos fény ragyogott körül. Úszott körbe-körbe a tengervízben és figyelte őket.

A Sellő és a Katona

Köztes történet

A hajó rakományát pakolták ki. Miközben, az egyik katona szétnézet, nem leselkednek kalózók, vagy más veszély, az árura. Ekkor megpillantotta, az egyik korallon üldögélő, megigézően gyönyörű sellőt. Aki, a haját igazgatta. Elmondta neki a katona, azt. Milyen furcsa napja van, ma csak gyönyörű nőkkel találkozik. De nem árul el, a másik indián nőről olyat, ami titok. A sellő elmondta, ő is tud titkokat. Mire a katona megkérdezte, milyen titkokat? Kincsekről, felelte a sellő, és elővette a Város Titkos Térképét, és meg mutatta a katonának. A katona így folytatta:

– Mi is kincseket kutatunk.

– De ez, nem olyan kincs.

– Azt, majd mi eldöntjük, milyen kincs!