Viola tündérkisasszony, már több napja, de inkább hete, aggodalmaskodott. Hiába bújta, a tündér alkimista és varázskönyveket. Egyszerűen, nem talált olyan leírást. Másképpen, hogyan lehetne előállítani, azt a módosított varázsport. Amit ő, nagyon szeretett volna elkészíteni. Úgy érezte, a sötét erők, most is munkálkodnak. Biztos volt abban, hogy valami nincs rendben. Valami készülődik. Vonakodva, de végül, megkérte a kincstárnokot. Hozzon a vérfarkasoktól varázsport. De csak akkor, ha elvállalja ezt a veszélyes küldetést. Amikor, végre-valahára, visszaérkezett az ő hűséges kincstárnoka. Nagy kő esett le a szívéről, és nagyon boldog volt, hogy túlélte. Miközben, hálás volt, hogy még a port is megtudta szerezni. Azonnal neki is látott, a munkának. Már mindent előkészített. Megkérte, a kincstárnokot, maradjon még és várjon. Midőn, végre elkészült a háborús akaratot visszafordító varázspor. Odaadta a virág balerinának, és kérte, helyezze biztonságba, a kincstárban. A balerina megfogta, a teli szütyőt. Ekkor, egy ideig, csak ámulva nézték mind a ketten.