Egy eldugott kis falucska szélén, egy domb tetején állt egy mohával benőtt régi templom. Olyan régi volt, hogy már senki sem emlékezett rá, mikor harangoztak benne utoljára. A fali között, csak a háború elől menekülő falusiak imái maradtak meg. A udvarán egy temető volt. Minden hajnalban és napnyugtakor sűrű köd telepedett rá.
A telihold fényében a vámpírnő amikor a ködben megjelent, a környék hirtelen elcsendesedett. A madarak csendben és mozdulatlanul ültek a fák ágain, és mintha, a fák árnyéka is elmosódott volna. Ekkor a sötétből, egy denevér jelent meg. Csak a szárnyai csapkodását lehetett hallani. A színezetén egyből lehetett látni azt, nem egy mezei denevér.